A kis pillangó

Kicsit olyan az egész életünk, mint egy pillangóé. Egyszer-egyszer úgy érezzük, hogy be vagyunk zárva egy bábba, ha feladnánk, és nem törnénk ki, nem ismerhetnénk meg, milyen a szárnyalás, milyen az élet, a boldogság. Azonban azt is észrevettem, hogy újra meg újra önmagunkat begubózzuk és egy újabb feladat a sorstól, hogy ismét ráleljünk önmagunkra, és hogy még jobban megismerjük a bennünk lakozó csodát. Hogy előrébb jussunk és ne hátráljunk meg, bármennyire is nehéz… Mert néha nagyon nehéz elfogadnunk, hogy ezt a csapdát is magunknak teremtettük meg, de van kiút… Mindig van remény, sosem szabad feladni, még ha a gubóban bent egyedül is vagy, de a hited veled van, és tudnod kell, hogy sosem vagy egyedül, az isteni szeretet oltalmaz, és biztonságban vagy, amíg a szárnyiad készen nem állnak a szárnyalásra, arra hogy körbe röpködd a világot, és mosolyogj, hogy az Élet szép, nincsenek problémák, csak annak látszó dolgok, és nem szabad feladni, nem szabad elmerülni a problémáink bugyrában, élni kell, akarnunk kell és bízni a Sorsban. Sosem vagy egyedül. Az Út, amin járunk nehéz, de vezetnek minket. Csak hallgassunk erre a belső hangra, súgnak nekünk az Égiek. Hogy merre visz utad? Hogy megvan-e írva? Jobb hinni, de tudni is kell. Tudnod kell, hogy bár az utad vonala előre meg van tervezve, de hogy milyen kövekkel rakod ki az csak rajtad áll. Merj szárnyalni kis pillangó :-) Csak így lehet elérni…

Ivett