Még nyár elején, amikor elkezdtem idekint dolgozni, oly távolinak tűnt ez a pillanat. Sőt, abban sem voltam biztos, hogy itt leszek még decemberben. De az Élet így hozta! Eleinte nagyon nehéz volt elképzelnem, milyen lesz a családom nélkül ez az este. De most izgatottan várom, mert valami új, valami teljesen más vár rám, ami lehet, hogy jó lesz. Miért is ne lenne az? Templom, kacsa, buli, mi kell még? Az emberek zöme mindig arra vágyik, ami nincs jelen az életében, ahelyett, hogy annak örülne, ami épp megadatott. Kevesen mondhatják el, hogy a főnökük - és annak családja - annyira szeretnék, hogy a családi vacsorára meghívják. Ennek örülhetek! A legközelebbi kollégám egyben a legjobb barátom, és ő is és a haveri köre is, velem tervezi a Szent Estét. A kollégák ajándékokkal halmoztak el, még playmobilt is kaptam, ami azért nem semmi, elő is bújt belőlem rögtön a gyermek és azon nyomban, ahogy hazaértem, össze is szereltem :-) Ölelések, emberi közelségek, mert távolságok és falak tűntek el. Jól érzem most magam. Persze, ugyanakkor a szomorú énem is néha előbújik, nem tagadom. Szívesen lennék otthon, a családdal, a barátokkal. De, tudom, ennek a tapasztalásnak célja van és nem csak velem, hanem azokkal az emberekkel szemben is, akiket ez érint. Otthon és Itt. Mert már itt is sokaknak fontos vagyok, már itt is számítok és ez jó érzés. Szóval, izgatottan várom, milyen lesz életem első németországi karácsonya :-)

Boldog karácsonyt kívánok Neked is :-) És ne feledd, bármit is hozzon az Élet, mindig keress valamit, aminek örülhetsz. Néha ez nem több, mint egy napsugár az arcodon, egy mosoly a sarki boltban, egy pohár jó bor, egy ölelés, vagy épp egy reggel, amikor madárcsiripelésre ébredsz, de kell-e ennél több, mint a remény a múló pillanat örömében?... :-) Békés ünnepeket :-)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés