Ugy erzem, nem veletlen hozott ide az elet. Azt vettem eszre, hogy rengeteg vendeg szomoru, eljönnek ide pihenni, nyaralni, de a "terheiket" cipelik es nem tudnak kikapcsolodni. Es bennem ez idäig nem is tudatosult, de valamit minden nap teszek ertük es erre maguk a vendegek hivtak fel a figyelmem. Egyszerüen räjuk ragad a jokedvem, es aki meg az elso nap nem mosolygott, az a tartozkodäs vegen häläsan megköszöni, amit erte "tettem". Pedig nem tettem semmi exträt. Egyszerüen a jokedv, a mosoly ragälyos es mint a bumeräng, visszater - hozzäm is :)))
Hiänyzik a csalädom, szeretteim, barätaim, az otthoni aprosägok, amik örömmel töltenek el (egy pesti seta, barangoläs a Mäträban, uszni a Balcsiban, venni egy fänkot... :))) itt bär egyedül vagyok, de a vendegektöl annyi szeretetet kapok, amit nem is mertem remelni. Sokat vältozom, de alapjäban veve, inkäbb azt mondom, egyre inkäbb meg merem elni önmagam, kinyilok. :)

Majd meg jelentkezem :-)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés